Higurashi Kagome teljesen átlagos gimnazistaként éli az életét a modern Tokióban. Talán csak abban különbözik a társaitól, hogy családjával egy ősi szentély mellett lakik. A szentély felügyelője a nagyapja, aki mindenféle régiségeket árul. Kagomének pedig rengeteg legendát mesélt- pl. az ezer éves szent fa történetét, a csontok kútjának legendáját vagy a négy lélek ékkövének történetét, amiből a lány egyet sem hitt el egészen a 15. születésnapjáig. A macskát keresve lemerészkedett a szentélyükbe, amiben egy kút állt. Először nem történt semmi, de aztán a százlábú asszonyszelleme lehúzta őt a kútba. Kagome maga sem tudja hogyan, de sikerült megvédenie magát.

 Csak hogy a kútból kimászva nem otthon találta magát, hanem a középkori Japánban. A kertjükben álló fát felismerve tudatosult benne, hogy még ugyanott van, csak, hogy a fához érve egy helyes, fehérhajú, kutyafülű fiút talál, akit egy nyílvesszővel a fához szögeztek. Abban a pillanatban a falusiak majdnem őt is Inuyashához (mert így hívták a fiút) szögezték nyílvesszejükkel, majd elhurcolták őt a falu főpapnőjéhez Kaedéhoz. Kaede miután megbizonyosodott róla, hogy a furcsa ruhájú kislány nem szellem vagy gonsztevő megismerkedett vele és elmondta neki, hogy nagyon hasonlít a nővérére Kikyoura. Kagome pedig elmondta, hogy nem talál haza. A kellemes beszélgetést a százlábú asszony szakította félbe, aki Kagométől a négy lélek ékkövét követelte. Kagome pedig Inuyasha erdejébe menekült segítségért kiabálva. Inuyasha felébredt Kagome hangjára. S úgy hitte, hogy Kikyout látja ismét. Kagomének fogalma sem volt arról, hogy ki az a Kikyou, és rá is förmedt a félszellemre csakhogy a százlábú asszony időközben utolérte. Kiharapta Kagome testéből az ékkőszilánkot. Inuyasha, pedig még mindig meg akarta szerezni, hogy szellemmé változzon.

  50 évvel korábban, ugyanis Kikyou megőrzésére bízták az ékkövet. A papnő képes volt azt megtisztítani és megvédeni. Csakhogy időközben beleszeretett az egyik "áldozatába", aki nem volt más, mint Inuyasha. Nagyon jól megértették egymást, és a vad Inuyasha már-már megszelídült, és viszont szerette Kikyout. Azonban akkoriban egy sérült vándor, akit Onigumónak hívtak szintén beleszeretett az őt gondozó papnőbe, de az érzelmei gyűlöletből születtek. Szövetséget kötött a szellemekkel, hogy ha lábra állítják, akkor megkaphatják a lelkét. Onigumóból megszületett Naraku, aki kijátszotta egymás ellen a két szerelmest. Inuyasha bőrébe bújva megsebezte Kikyout és elvette tőle az égkövet. Majd elvitte a faluba és Kikyou képében megtámadta Inuyashát. Inuyasha erre ellopta az ékkövet a faluból. Ám miközben menekült az igazi Kikyou maradék erejét összeszedve egy fához szögezte a szellemet. Keadét arra kérte, hogy az ékkövet a testével együtt égessék el, majd meghalt. Kagome pedig nem más, mint Kikyou reinkarnációja.

  A Kagome testéből előkerült ékkövet a százlábú asszony szerezte meg és 1000X erősebb lett tőle. Szét akarta roppantani Inuyashát és Kagomét a fával együtt, és Kagome válaszút elé került, vagy a százlábú vagy Inuyasha. Végül kihúzta a nyilat, amellyel Kikyou a fához szögezte 50 évvel ezelőtt Inuyashát. Inuyasha könnyűszerrel végzett a bestiával és már követelte a jussát, az ékkövet. Azt nem kapta meg, mivel Keade egy varázsgyöngysort varázsolt rá. Kagome pedig a fekszik vezényszót használva irányítani tudta a segítségével Inuyashát. Inuyashának eszében sem volt lemondani ilyen könnyen az ékkőről, amit ezután Kagome gondjaira bíztak.

  Kagome azonban véletlenül egy nyílvesszővel összetöri az ékkövet, millió szilánkra. Ezek a szilánkok szétszóródtak a területen, de csak Kagome képes őket látni, viszont csak Inuyasha képes elvenni a birtoklójuktól, akiknek óriási erőt kölcsönöz akár egyetlen szilánk is az ékkőből. Így hát a két ellenségeskedő Kagome és Inuyasha egycsapatba kényszerül. Vajon mi lesz ebből?  Útjuk során sok ellenséget, de sok barátot is szereznek. Sőt, ők maguk is egyre jobban megkedvelik egymást.